Takahashi Anki
Takahashi Anki sensei 1940-ben született, aktív tagja a tokiói JKA központjának (Shihankai). Ezáltal a legfontosabb mesterek közé tartozik, akik a japán Shotokan követői.
Az intenzív karatetréning Tokióban kezdődött a fiatal Takahashi számára, amikor 18 évesen a Komazawa Egyetemre (駒澤大学 Komazawa Daigaku) beiratkozott és fő tárgyként Buddhizmust kezd tanulni. Akkoriban tehát teológiahallgató volt, amit át szerettek volna vinni az európai kapcsolatokra.
Az egyetem karateosztálya gyorsan elvarázsolta a fiatal Takahashit. Ez nem csoda, hiszen a Komazawa Egyetem (駒澤大学 Komazawa Daigaku) máig Japán leglegendásabb "karateegyeteme" a karatéról világhíres Takushoku egyetem mellett.
A XX. század. sok neves karatékája végzett itt. Takeshi Oishi, aki az 1967-es japán bajnokságon Hideo Ochi ellen a fináléban végül alul maradt, de aztán 1969-ben, 71-ben és 73-ban a kumite versenyeket megnyerte, ugyanúgy itt tanult és edzett, mint Anki sensei sempai-ja a világszerte ismert, most Olaszországban élő Hiroshi Sirai. Amikor Takahashi belépett az egyetemre, Shirai harmadéves volt. Nagyban részt vett Takahashi kiképzésében.
Takeshi Naito, aki ma az olasz nemzeti csapat edzője, szintén ugyanarról a főiskoláról származik. Erős kapcsolat fűzte akkoriban a nemrég elhunyt Taji Kase-hoz.
Komazawa -dai tanulmányai után csatlakozott a JKA instruktor kurzusához. Itt egyedül edzett Hideo Ochival, Masatoshi Nakayama vezetésével. Itt vált a legtechnikásabb lábtechnikusként ismertté, aminek ma is számít. Aki látta, alá tudja támasztani.
Magas tehetsége ellenére sohasem indult el a versenyzők útján. Sohasem futott be professzionális karate pályafutást, hanem elmélyítette a buddhista-teológiai tanulmányait. Az egyetem befejezése után belépett a világhírű Eiheiji kolostorba, hogy Zent tanuljon. Célratörően végezte tanulmányait buddhista papként, hogy a papi hivatalt a Családi templomban Észak-Kelet Japánban folytathassa. Ennek ellenére Anki sohasem tévesztette szem elől akaratét.
Anki sensei ma 8.Dan-os , és Yuji Sato követőjeként az északi Honshuban, Miyagi körzetben , vezető edző szerepet tölt be. Papi feladatai ellenére mindig talál időt arra, hogy a karatéval törődjön és edzéseket tartson. Kanada és Usa mellett évek óta rendszeresen látogatja Németországot.
Anki sensei a német karatekörökben kalligráfként is ismert. Gondolkodóként megírta a "Tusnyomok"-at. Amikor hallotta, hogy a karate filozófiájáról németül írtak könyvet, nagy örömmel töltötte el. Spontán késznek nyilatkozott a Dojokun-t külön ehhez a könyvhöz japánul kalligrafálni. Anki sensei ugyanis a karateúton esztétikára, filozófiára és gyakorlatokra kötelezi magát az egységes egészhez. Ez számára magától értetődő. Hogyan lehetne ez másként egy karatemesternél, aki zen pap is?
És még egyszer jobban belemenve Anki Sensei karategyakorlatába: Takahashi egy karatézót mindig egy pumával hasonlít össze. A technikának – mondja - gyorsnak és precíznek kell lennie, de egyidejűleg simulékonynak is. És a technikái olyanok, amilyennek lennie kell, ezt be is tudja mutatni. Az edzéseken a Mester rávezet a nagyfokú koncentrációra, és mégis, a szükséges pihenésről vicces megjegyzésekkel és gesztusokkal gondoskodik az erő és a tűréshatárpróbáló feladatok után.
Takahashi nem olyan mester, aki megközelíthetetlen magasságokban lebeg. A tanfolyamain látszik, hogy számára minden résztvevő fontos. Mindenkit pontosan megfigyel, és türelmesen javítja az állásokat és a technikát. Számára ez a már-már individuális törődés kemény munkát jelent, de azt mondja, ez az ő személyes törekvése, mindenkit segíteni a karate útján, aki csak érdeklődést mutat. Véleménye szerint mindenkinek alkalma kell, hogy legyen tiszta elképzeléssel az erősségeiről és gyengeségeiről a következő tanfolyamig dolgozni.
Szerencsések vagyunk, mert a JKA Garyokaku Dojoból többen, már többször az Ő irányítása alatt edzhettünk!
